Név: Cziráky Fanni
Születési hely: Székesfehérvár
Születési év: 1991.11.02.
Csapatai: Fehérvár KC, Entente Sportive Bisontine Féminine (Franciaország), Fehérvár KC, Budaörsi KC
Közös munka: 2007-2012 Fehérvár KC NB I. utánpótlás és felnőtt
Fanni emlékei A KÖZÖS IDŐBŐL
12 éves koromban kezdtem el kézilabdázni, az akkor még Cornexi néven futó székesfehérvári klubnál. Előtte nem sokat tudtam erről a sportról. Itt kezdődött a kapus karrierem, mivel utáltam futni és sosem féltem a labdától, ez a poszt tűnt a legjobban testhezállónak. A kezdetek kezdete nem volt éppen zökkenőmentes, nem voltam egy született tehetség, de magas voltam hosszú végtagokkal. Később a kitartásom miatt bizalmat szavaztak nekem az edzőim és lépkedtem a korosztályok létráján, mint mindenki más. Az utolsó ifjúsági korosztályban töltött évemben úgy alakult, hogy társaim szerencsétlen sérülése végett, a nyár végére a felnőtt keret tagja lehettem. És így Romániában egy felkészülési tornán bemutatkozhattam (2010. augusztus). Év közben természetesen az ifjúsági csapatban való részvételem volt az elsődleges, de 19 mérkőzésen a felnőtt csapat kispadjára is leülhettem és kisebb beállásokkal segíthettem a csapatot. A 2011/2012 szezon kezdetével szerződést kötöttem a nevelő egyesületemmel. Mivel az első csapatban csak harmadik számú kapus voltam, ezért edzőmmel közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy hétvégenként a győri VKLSE NB I/B-s csapatában játszom, hogy tapasztalatot szerezzek és ne essek ki a mérkőzések ritmusából.
A 2011/12-es szezon végeztével, profi karrierem befejeződött és egy teljesen új irányt vett az életem. Nyáron Franciaországba költöztem. Egy képzési központba kerültem, ahol a jövőbeli profi játékosok kinevelése a fő cél. Két csapatban is kaptam játéklehetőséget a szezon során, a francia első és negyed osztályban. A 2013/14-es szezon hasonló mederben folyt, a második csapat kapitányává választottak idővel, amire egyetlen légiósként a csapatban, nagyon büszke vagyok.
A Sugár Tímeával való munkáról…
Hogy mit kaptam attól az időszaktól, amit Susu mellett tölthettem „tanoncként”? Először is egy olyan technikai tudást és rálátást a kapuslétre, ami véleményem szerint nagyon keveseknek adatik meg. De mindenekfelett egy olyan ember barátságát, aki személyével bebizonyította, hogyha az ember el akar érni valamit a sportban és az életben egyaránt, azért csak dolgozni kell és remélni és utána még dolgozni egy kicsit! Aki élő példája annak, hogy mérettől, adottságoktól függetlenül, mindenkinek van helye a 3x2 méteres „ketrecben”, amit a sok elszenvedett fájdalomtól függetlenül mi mégis az otthonunknak tekintünk. És természetesen egy olyan fanatizmust, ami nem engedi az embert mást tenni, mint megpróbálni a legtöbbet kihozni önmagából és a szituációból, minden esetben. Megtanultam például, hogy „biztos labda nincs”, minden egyes védésért meg kell harcolni, ezt a mondatot még ma is sokszor mondogatom magamnak, amikor a kapuban vagyok.
Szóval, azt hiszem, kijelenthetem, hogy Sugár Tímea keze alatt lettem kapus, ismertem meg a kézilabda csínját-bínját, és emellett nagyon sokat tanulhattam tőle az életről is.