Óriási feltöltődés volt ezt a napot a turai emberekkel együtt tölteni, hiszen a kézilabda szeretete és a művelésének a felhőtlen öröme ült minden résztvevő arcán. Az igazi kézilabda erről szól. Számukra nem számít, hogy betonon kézilabdázhatnak, csak az a lényeg, hogy ezt a csodás sportot játszhatják. Minden kicsi plusz számukra óriási boldogságot jelent. Amikor meghívtak az emlékeimmel és személyemmel szerettek volna valamilyen pluszt becsempészni számukra. Kicsit példát is mutatva, hogy nem az számít, hogy hol kezdi el az ember, mert a tehetség utat fog törni magának, az a lényeg, hogy minél többen műveljék és érezzék át ennek a sportnak a benne rejlő szépségeit. Nem gondoltak rá, hogy ilyenkor nemcsak mi adunk, hanem kapunk is. Hiszen visszahozták számomra a kezdeteket. Nagyon retró volt ez az érzés számomra, de ezek az emlékek azok, melyeket soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk. Én is a betonon kezdtem egy megyei csapatban, ahol volt egy ember, ki szerette volna, hogy a kézilabda által többé váljunk. X év után itt állva, óriási utat megtéve és a legnagyobb csarnokokban játszva, sokszor több ezre nézőközönség előtt is, mégis a régi kezdeti idők boldogsága járt át.
Jó volt felidézni a betonos és salakos történeteket, de egyben a három mérkőzés között és félidőkben mindig gondoskodtak arról, hogy érdekes programok legyenek a résztvevők és a közönség számára, melynek tevőleges résztvevője voltam én is. A mérkőzéseket külső szemlélőként néztem végig vagy éppen a mellém szegődő társasággal szórakoztattuk egymást. Lányok ugyan ilyen ügyesen, bátran és kitartóan tanuljatok és sportoljatok tovább! Jó feeling volt a betonos pálya közepén interjúkérdésekre válaszolni, miközben a készülő csapatok melegítettek, remélem a figyelmüket nem vontam el nagyon a melegítésről csak egy kicsit. :)
Tartottam a vállalkozó kedvű résztvevők számára mozgásos észlelési feladatokat, melyen nemcsak, hogy sokan részt vettek, hanem mindenki nagyon jó hangulatban, jó kedvvel végzett el. Még azok is, akiknek meggyűlt a feladattal a baja vagy éppen azon gondolkodtak, hogy a második félidőt is le kellene játszani valahogy.
Minden mérkőzést oklevél átadással és közös csoportkép készítéssel zártak le, hogy a későbbiekben ezek a pillanatok is az emlékek közé kerüljenek.
Az egész rendezvény végső lezárása egy interaktív közös nagy beszélgetés volt, melynél előkerült az EB aranyérmem és az EHF kupa győzelem érmem is, mely remek kiindulási pont volt a különleges történetek elmesélésére.
Ide kattintva további média megjelenés a városnapról.