HÁROM KAPUS IGAZOL EL AZ ALBA FEHÉRVÁR KC-BŐL - 207.06.09.

Sipeki Flóra két szezon után távozik az Alba Fehérvár KC csapatától, a Budaörs játékosa lesz. Az itt töltött időszakról és jövőbeli terveiről is kérdeztük.

kapusatigazolas2.jpg

Két évet töltöttél Fehérváron. Hogy érezted magad itt, mik a legerősebb ​emlékeid erről az időszakról?

Jól éreztem magam a Fehérvárott töltött két év alatt. Nagyon sok jó embert ismertem meg, akiket a barátaimnak is mondhatok. Sok szép emlék jut eszembe. Talán a kedvenc időszakom idén január volt, amikor még az EHF-kupában meneteltünk, és én is sokat tudtam hozzátenni a teljesítményemmel az eredményekhez, valamint az utazások során együtt töltött idő is nagyon emlékezetes marad számomra.

Milyen volt Susuval [ Sugár Tímeával ] dolgozni?

Susu profi és fanatikus. Az elvárásai magasak, de úgy gondolom ezt a szakmát csak így érdemes csinálni. Rengeteget dolgoztunk együtt, és nagyon sokat fejlődtem a keze alatt. Sokszor jobban hitt bennem, mint én saját magamban, és ezzel tudott nekem is hitet adni, hogy ki tudjam magamból hozni, ami ott van bennem. Valamint a segítségével sikerült bebizonyítanom, hogy a kemény munka mindig kifizetődik, és sok mindenre képes vagyok. Emellett a pályán kívül is olyan embert ismertem meg benne, akire bármikor számíthatok. Hálásan köszönöm neki az elmúlt két évet!

Milyen célokkal, tervekkel mész az új csapatodhoz?

A legfőbb célom, hogy minél több időt tölthessek a pályán. Emellett természetesen szeretnék tovább fejlődni, és pontosítani a mozgásomat. Úgy gondolom, erre az új csapatomnál minden lehetőség adott lesz.

Két fiatal kapus is elköszönt az Alba Fehérvár KC csapatától a szezon végén. Leiner Bernadett és Vadináncz Lúcia a következő években a tanulást helyezik előtérbe, de szeretett sportáguknak természetesen nem mondanak búcsút.

Mennyi időt töltöttetek a fehérvári csapatban és milyen emlékekkel távoztok?

L.B.: Négy évet, 2013-tól játszottam itt. Életem meghatározó szakasza volt, minden tekintetben. Sok játéklehetőséget kaptam az utánpótlás csapatokban és bemutatkozhattam a felnőtt csapatban, az NB I-ben is. Csodás volt ez a négy év!

V.L.: Tizenegy évet játszottam Fehérváron, a korosztályos csapatokban. Nagyon jól éreztem magam, sok barátot szereztem. Rengeteget tanultam, fegyelmezettséget, pozitív hozzáállást.

Sugár Tímeával is dolgoztatok. Milyen vele a munka?

L.B.: Ha egy szóban kellene jellemeznem: Susu a legjobb! Rengeteget fejlődtem a vele végzett munka során. Susu nem „csak” edző, hanem pszichológus, barát is egy személyben. Neki köszönhetem, hogy az lettem, aki vagyok. Nem csak kézilabdával kapcsolatban, hanem bármilyen egyéb problémával fordulhattam hozzá, ő mindig segített.

V.L.: Két évet dolgoztam Susuval. Edzőként és emberként is kimagasló. Szakmailag is rengeteget kaptam tőle, és mindent meg lehet beszélni vele. Komoly hullámvölgyből hozott fel.

Mi a legszebb emléketek az itt töltött időről?

L.B.: Az első NB I-es meccsem, a Budaörs ellen. Abban az öt percben nem kaptam gólt és Susu is megdicsért utána.

V.L.: Az utolsó meccsem. Az ifiben, az Érd ellen. Nagyon jól sikerült az a meccs, 60%-kal védtem, az utolsó percekben már könnyes szemmel. És a végén a csapattársaim a nyakamba ugrottak…

Hol folytatjátok, mert gondolom az nem kérdés, hogy folytatjátok?

L.B.: Nem kérdés. Attól függ, hogy melyik iskolába vesznek fel. Jelen pillanatban nagyon valószínű, hogy az NB I/B-ben, az Eger csapatánál folytatom.

V.L.: A tanulmányaimtól függ, hogy hol folytatom. Veszprém, Budapest, Pécs jöhet szóba, alacsonyabb osztályban.

kapusatigazolas3.jpg

Írta: Berkesi Péter

 

Vissza a hírekhez