Ha az ember elindít egy sorozatot, az első alkalom mindig nagyon különleges a számára. Szeretné, hogy minden simán menjen, és sikeres legyen a végén. Én is pontosan így készültem, hosszú egyeztetések előzték meg, hogy mindenkinek jó legyen az időpont a kicsiktől a felnőttekig. Minden készen állt a rajtra, ismertük a forgatókönyvet, a létszámot, mindenre fel voltunk készülve. Aztán ismételten kiderült, hogy az élet nagy rendező, és amit izgalmassá lehet tenni, azt azzá is teszi. De örök igazság, amiért meg kell küzdeni, azt értékeli igazán az ember, és így lesz végképp a saját gyermeke.
A program úgy nézet ki, hogy a Fehérvár KC felnőtt csapata Londonból az előző nap hazaérkezik, alszunk egyet, és frissen érkezünk a rendezvényre. Fontos résztvevői voltak az eseménynek a felnőtt kapusok (Cziráky Fanni, Trimmel Brigitta, Szikora Melinda), a klub utánpótlás vezetője (Deli Rita), a szervezésben segítő munkatársam (Kynsburg Zoltán) és jómagam. A londoni taxisofőröknek más elképzeléseik voltak, és nem sikerült időben leszállítani a csapat egy részét a repülőtérre, így voltak, akik haza tudtak aznap utazni, de voltak, akik Londonban ragadtak.
Akik próbáltak már repülőtéren egy éjszakát átvészelni, pontosan tudják, hogy az alvás nem szerepel az esti elfoglaltságok között. Deli Rita, Cziráky Fanni, Kynsburg Zoltán és én pár társunkkal együtt lemaradtunk, de egy élménnyel gazdagodva térhettünk haza, hiszen a lutoni kalandunk azóta is jó sztoriként szolgál. De ott, abban a pillanatban kétséges volt, hogy másnap haza tudunk-e jutni, és leérünk-e Fehérvárra. Végül időben megérkeztünk, alvás nélkül, de minden zökkenőmentesen lezajlott. Ekkor éreztük, hogy jól tettük, hogy nem hátráltunk meg a nehézségtől, és tartottuk magunkat az előre eltervezett menetrendhez, helyes döntést hoztunk. A gyerekek öröme, amivel egyenes arányú a saját boldogságunk, mindent kárpótolt! Sikerült nemcsak különlegessé, de felejthetetlenné is tenni a Kapusok Találkozójának indulását.
Az I. Kapusok találkozójáról készült cikket ITT olvashatjátok!
