Név: Trimmel Brigitta
Születési hely: Székesfehérvár
Születési év: 1989.06.29.
Csapatai: Fehérvár KC
Eredmények: Magyar kupa 3. hely
Válogatottság: Ifi és junior
Válogatott eredmények: Ifi és junior Eb 8. hely
Közös munka: 2006 - 2014 Fehérvár KC NB I. utánpótlás és felnőtt
Brigi visszaemlékezése a közös időszakra
2000 októberében kezdtem el kézilabdázni Csákváron a barátnőm unszolására, mert egyedül volt kapus a csapatban, és kérte tőlem, hogy próbáljam ki ezt a sportot, ha nem tetszik, még mindig mondhatok utána nemet.
Nem tettem, bár nem egyből a kapuban kezdtem, mezőnyjátékosként voltam átlövő és beálló is. Edzőim szerint, mezőnyben reménytelen eset voltam, de végül újra a kapuban kötöttem ki, és ott is ragadtam. A csákvári csapatnál két edzővel dolgoztam együtt, Szalma Jánossal és Udvari Lajossal.
8. osztályos voltam, amikor elkezdtem a fehérvári ifjúsági csapat edzéseire járni, heti egy alkalommal, majd a középiskola megkezdésével már végleg oda kerültem. A fehérvári klubban Csenki Györgyné, Mihály Attila és korábbi csákvári edzőm, Szalma János kezei alatt dolgoztam. 2005- től felnőtt kerettag lettem. Első meccsem a fehérvári felnőtt csapat tagjaként egy hazai Dunaújváros elleni bajnoki volt, ahol Susuval voltam csapatban, majd volt egy Miskolc elleni Magyar Kupa forduló, ahol szintén az ő váltótársa voltam, ezekre mindig jó érzéssel gondolok vissza, életem fontos élményei közé tartoznak. A felnőtt csapatban 2005 óta számos szakemberrel dolgoztam (Szabó Edina, Vura József, Sótonyi László, Mihály Attila, Konkoly Csaba), utolsó kézilabdás évemben Pal Oldrup Jensen, Siti Bea és Sugár Tímea voltak az edzőim.
Megjártam az ifi és a junior utánpótlás válogatottat, mind a két korosztállyal Eb 8. helyezést értünk el. Több neves edzővel dolgozhattam együtt válogatottságom alatt is, Mátéfi Eszterrel, Hajdu Jánossal, Szarka Évával, Varga Józseffel, Feketéné Kovács Évával.
Susuval 8 évig dolgoztam együtt, ebből az első 3-4 év kőkemény kihívás volt, vele is és önmagammal is, de megérte. Az utolsó 4 évben viszont olyan kapcsolat alakult ki köztünk, mintha anyám helyett anyám lett volna. A pályán kőkemény elvárások, munka, hajsza a jobb eredményért, a pályán kívül pedig bármi belefért. A bármi az tényleg bármi. Rengeteg kirándulás, közös élmények, hosszú beszélgetések, bármivel fordulhatunk hozzá, nagybetűs EMBER, mindenben próbál segíteni. Összeségében elmondhatom, hogy nagyon sokat köszönhetek neki, a rengeteg segítséget, motivációt, tanítást, vitát :) a pályán és azon kívül egyaránt.