Interjú Benivel és Vikivel
Réty Lilla tollából
Biró Benita és Szendrey Viktória a Fehérvár KC ifjú hálóőrei utolsó labdáikat háríthatták a kapuban, ugyanis úgy döntöttek, álmaikat és céljaikat új lehetőségek felé irányítják, és nem folytatják a kézilabdát. Ennek apropóján kérdeztem őket okokról, tervekről, élményekről, edzőkről és a búcsúestéjükről is.
Miért döntöttetek úgy, hogy abbahagyjátok a kézilabdát?
Biró Benita: Majdnem 10 évig játszottam Fehérváron. Az utóbbi időben már nem mindig azért mentem le edzésre, mert én akartam, hanem inkább megszokásból. Volt, hogy már egyáltalán nem akartam menni, csak tudtam, hogy muszáj. Tudtam, hogy a csapatot és az edzőmet sem hagyhatom ott évközben. Tavaly több bajnokságban is játszottam, nagyobbakkal is edzettem, és ez nagyon leterhelt. Nem tudtam már úgy figyelni a tanulásra, ahogy szerettem volna. Teljesen kimerültem, voltak olyan napok/hetek amikor már egyszerűen fizikálisan nem volt időm a meccsek és edzések mellett leülni a könyveim fölé. Ez a két fő ok, ami arra vezetett, hogy abbahagyjam a versenysportot. Ha éreztem volna még azt a tüzet, amit évekkel ez előtt, a szerelmet a sport iránt, lehet még most is játszanék, de ezt már egyáltalán nem éreztem. Egyszer sajnos minden elmúlik…
  |
Szendrey Viki: Sajnos engem sem kerültek el a sérülések, mindkét lábamat műtötték, injekciókat kaptam a térdembe. Egy ideje éreztem már, hogy nem ez a fő célom az életben, ezért úgy döntöttem, hogy 11 év után nem folytatom tovább a kézilabdát.
Milyen tervek állnak előttetek a jövőre nézve?
Biró Benita: A jövőben a tanulásra szeretnék koncentrálni. Ez persze mindig is nagyon fontos volt a sport mellett. Sose tudhatod, mikor sérülsz le, de sérülések nélkül sem tudsz profi szinten kézilabdázni mindörökké. Van még 2 évem a gimnáziumban, tervek és álmok persze vannak jövőbeli tanulmányaimmal kapcsolatban, de pontos cél, irány még nincs, merre fogok továbbtanulni.
Szendrey Viki: A sport mindig is az életem része lesz, idén érettségizek, rekreáció szervezés és egészségfejlesztésben szeretnék tovább tanulni, ami szintén a sportra és az egészségre épül. A legfontosabb számomra most a tanulás, az érettségire és a nyelvvizsgára való felkészülés.
Milyen volt Susuval a közös munka?
Szendrey Viki: Számomra ez külön élmény volt, hogy külön foglalkozott velem kapusedzőm is, Sugár Tímea. Mindig vártam a kapusedzéseket, nem csak azért, mert mindig megdolgoztatott bennünket és szigorúan vette a munkát, hanem azért is, mert mindig volt valami új feladat, kihívás és persze rengeteg játék. Hiányozni fognak az együtt eltöltött percek, a külön kapusprogramok, ahol érezhettem, hogy mi egy kicsit mások vagyunk, mint a többiek, hiszen ki az, aki beáll a labda elé. Sokat tanultam tőle, amik nem csak a sportban, de az életben is hasznosak lesznek számomra.
  |
Biró Benita: Mindig mindenkihez bizalommal tudtam fordulni bármi problémám volt akár a sportban akár azon kívül. Susuval 3-4 évig dolgoztam együtt. Nagyon sokat tanultam tőle, megtisztelő, hogy egy ilyen nagy név lehetett a kapusedzőm, akivel jó barátságot is ápolunk.
Mit viszel magaddal innen a csapattól az edződtől, kapusedződtől? Mi fog a legjobban hiányozni?
Szendrey Viki: 8 éves voltam mikor Dunaújvárosban, egy testnevelés órán felfigyelt rám az akkori edzőm. Már az első edzésen beleszerettem a sportba, a kézilabdába. Rengeteg siker élmény és kudarc, győzelem és veszteség, barátságok és szerelem a sport iránt, tisztelet az edzők iránt, akarat és kitartás, amik mindig az emlékek részei maradnak, amiket nem vehet el senki. Szükségem volt a változásra, azonban nem félek az új feladatoktól, kihívásoktól, hiszen a sport szinte mindenre megtanított: alázatra, küzdésre, fegyelemre, elszántságra. Azonban mindezt az edzőktől lehet a legjobban megtanulni.
Biró Benita: 9 éve kezdtem kézilabdázni. Nagyon fog hiányozni a közeg, a csapat, a mindennapi „hülyülések”. Persze a csapattársakkal így is tartom a kapcsolatot. Hiányozni fognak a meccsek, amikor érzed, hogy nagyon jól megy a védés és hasznos tagja vagy a csapatnak. A kapus poszt teljesen más, mint mezőnyben játszani. Te vagy az utolsó, aki megállíthatja a labdát, rajtad van a legnagyobb felelősség, hogy ott abban a pillanatban hogyan döntesz, merre ugorj/vetődj. Mindig imádtam a felelősséget, hogy sok múlik rajtam.
9 év alatt nagyon sokat kaptam ettől a sportágtól. Megtanultam, hogy sose adjam fel, mindig küzdeni kell a végsőkig. Persze mindenkinek lehetnek rossz napjai, a legnagyobb sztároknak is vannak, de SOHA NE ADD FEL! A lányokkal rengeteg mindent átéltünk közösen ez alatt a majdnem 10 év alatt, nagyon sok közös élményünk van. Nagyon sokat tanultam tőlük a pályán és azon kívül is! Edzőmtől, Virincsik Anasztáziától is rengeteget tanultam, aki 7 évig volt edzőm. Általa és a csapat által úgy érzem több lettem.
Úgy hallottam, Susu búcsúestét is szervezett nektek. Hogy éreztétek magatokat?
Biró Benita: Igen, Susu által szervezett búcsúesténk nagyon jól sikerült. Jól éreztük magunkat, ezt szerintem mindenki nevében mondhatom. Csak kapusok voltunk, ezt Susu, Vikinek és nekem szervezte, hogy kapustársainkkal együtt lezárjuk az együtt töltött szép éveket. De persze a kapcsolatot nem vesztettük el, csak a közös munka szűnt meg. Mindketten kaptunk ajándékot is. Egy könyvet és egy képet, amin épp védünk. Ez nagyszerű emlékeket ébreszt bennem mindig, amikor ránézek, előjönnek a szép pillanatok.
Szendrey Viki: Igen, ezen az estén a kapusoktól és tőle is elbúcsúzhattam. Nagyon jól éreztem magam. Egy fejezet lezárult az életemben, de már alig várom a következő ajtókat, hogy beléphessek rajtuk és kipróbáljak valami újat, valami ismeretlent.
  |
Sok sikert kívánok Nektek az új célokhoz, az új ajtókhoz. Ragadjatok meg minél több lehetőséget!