Sugár Tímea évek óta igyekszik átadni az utódoknak a benne rejlő tudást
A hétköznapi ember számára szinte hihetetlen munkabírással rendelkezik az egykori kiváló hálóőr, a 101-szeres válogatott Sugár Tímea. Kapusképzést, ezen belül egy alapítványt működtet 2017-óta, foglalkozik a jövő kapusaival, emellett pedig szakkönyvet írt, és több, a kapusokkal kapcsolatos kezdeményezése van.
Lehet azt mondani, hogy 18 esztendő után Székesfehérvárnak „hátat fordított” és Budakalászon folytatja tevékenységét, mi volt a döntés hátterében?
– Amióta én edzősködöm, 23 éve, sőt már előtte, amikor még aktívan játszottam nagyon figyeltem saját magamra, főiskolát végeztem és kezdtem kialakítani a módszeremet így sokkal hosszabb időre tekint vissza a munkálkodásom. Az Átlövések, védésére irányuló technikák gyűjteménye című könyvemet is 10 év alatt írtam meg, míg az alapítványt öt éve indítottam el. Nem mondhatnám azt hogy hátat fordítottam volna Fehérvárnak úgyis nézzük az eltelt 18 év nem kevés idő és úgy gondolom hogy nagyon sokat tettem a csapatért. Játékosként felépítettem az egész kapus rendszert az utánpótlásban. Egészen 9 éves kortól kezdtem el foglalkozni velük, a felnőtt játékosok közül együtt dolgoztam Szikora Melindával, aki a válogatottságig jutott az én elindításom által, valamint Kiss Évával, aki fiatalként, kezdő válogatottként érkezett hozzánk és stabil válogatott a vált, vagy éppen Herr Orsolya, akinek sikerült a pályafutása befejezését széppé tenni. Sok mindenkivel, több rétegben dolgoztam, és 18 év után eljött a lehetőség arra egy új kihívást találjak magamnak. Új inspirációt kerestem már csak azért is mert nagyon szeretek alkotni, újat létrehozni, Ez a lehetőség azt mutatta nekem hogy teljesen újat tudok kezdeni, hiszen Magyarországon női kapusedző férfi felnőtt szinten az NB I-ben nem dolgozik. Első lehetek benne, ez is motivált abban, hogy kinyissam a kapukat. Az egész pályafutásom kizárólag a kihívásokról szólt ez így van rendjén, és. ezért dolgozok és tanulok, azért fejlesztem magam és csinálok annyi mindent. Az előző évemet pihenő évnek tekintem, de így is 547 edzést tartottam és 61 gyerekkel dolgoztam... Szeretek tevőlegesen adni és tanítani, attól vagyok boldog, ha tudok segíteni a szakmában és emberi oldalról is a tanítványoknak.
2007-ben fejezte be rendkívül sikeres pályafutását, állt azóta bármilyen megmérettetésen a kapuban?
- Amikor befejeztem az aktív játékot kimondtam, hogy soha többé nem állok be a kapuba. Kivételt képezett, amikor megünnepeltük Cornexi 10 éves EHF Kupa győzelmének jubileumát, az volt az egyetlen alkalom 2007 óta. Mindenesetre ez jó alkalom volt ott meg lehetett törni a fogadalmat.
Visszatérve Fehérvárra, megszámolta már, hogy hány kapus került ki a kezei közül, és reményteljes pályát futott be?
- Nem számoltam, de szerencsés vagyok mert a nagyon sokan megtalálták a helyüket. Amennyiben csupán a mostani esztendőt nézzük amikor három ifistával sikerült dolgoznom igazán sikeresnek mondhatom a közös munkát. Kubina Molli már a felnőtt keret tagja bemutatkozott az NB I-ben, Gajdóczi Barbarának sikerült Dunaszerdahelyre igazolnia, amely lássuk be, hogy óriási lehetőség, valamint Kajdi Ilona reméljük hogy Pécsre felvételt nyer, és akkor egy NB/I B-s csapatnál fog tudni játszani.
Több olyan kezdeményezése van - kapusok társasága, kapustáborok, Sugár-kapusok találkozója -, amelyek egyedülállók az országban, hogy bírja mindezt energiával, hiszen azért kluboknál is tevékenykedik?
- Néha az energia bizony elfogy, de egyébként tényleg nagyon szeretek adni és azért teszek bele saját energiát, mert úgy érzem hogy ezáltal tanítványaim még többé válnak. Szakmailag és emberileg látnak valami olyat amit esetleg majd ő a saját világukban tovább tudnak vinni. Mindig nagyon jó szokott sikerülni a kapusok találkozója remek visszajelzések vannak róla. Most fejeztem be a 9. kapustábort, és látni a gyerekeken, hogy mennyire szeretik és igénylik a szakmai és emberi kapcsolatokat. Mindig konstatáljuk a táborok végén, hogy igenis érdemes csinálni és úgy, ahogy én csinálom, mert én másképp tálalom a dolgokat és nem adom lejjebb. Én perfekcionista ember vagyok én így élem az életemet így gondolkozom, és ez találkozik a gyerekekkel. Az alapítványra visszakanyarodva, azért indítottam el a kapus támogató programot, mert nem minden klubnál vannak meg a lehetőségek. Azon kívül amit mi adni tudunk, mint szakemberek, edzők még nagyon sok réteg van - akár egy gyógytornász, sportpszichológus, sport coach, erőnléti edzők, diabetikus - akik többé tudják tenni az ő életüket. Ezt látniuk kell, mert én csak felvillantom számukra, „ nézd meg ezt a kis plusz hozzá teszed akkor még jobb leszel”. És igenis van már olyan tanítvány akinek megadtam ezt a lehetőséget, és látszik rajta hogy ugrásszerűen változott a teljesítménye és a hozzáállása. Ez bőven elég visszajelzés!
Mivel egy pillanatra sem távolodott el a pályától, milyennek látja az utódokat?
- Fehérváron fantasztikus társaság jött össze, tisztelettudók, szeretnek dolgozni, beállnak a sorba. Nálam rendszer és fegyelem van. Ők nagyon szeretik a határokat és szeretnek beállni (ezekbe a határokba), ha kapnak a másik oldalról. Fehérváron látom azt, hogy van több olyan tehetséges gyerek, akinek majd oda kell jutnia ahová való. A tehetség mindig utat tör magának! A többi csapat is ahol dolgozom, például Gyálon vagy XI. kerület Pumukli, KMSE csapatainál, ott is látok olyan gyerekeket, akik beleteszik az energiát és vágynak arra, hogy többé váljanak. Természetesen vannak olyanok is, akiken látjuk, hogy nem ez lesz a kifutási pontjuk, ott viszont azt kell megtanítani nekik, hogy tudjanak dolgozni és a saját határaikat képesek legyenek elérni és túllépni. Olyan emberi értéket kell adni a küzdéshez, a motivációhoz, az erőhöz, ami a pályafutásuk másik részén, akár a tanulásban, egy másik munkában hasznos értékként jelentkezzen. Nem mindenkiből lesz élsportoló, és nem is kell erre törekedni, hanem arra, hogy számukra értékeket adjunk, amit a saját életükben fel tudnak használni. Mindig azt szoktam mondani, hogy a tehetség csak kiválaszt, de abból semmit nem lehet elérni!