Úgy tartja a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Míg egy másik szerint: aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. A szabály, persze, mindig enged kivételeket, mert – mint tudjuk – így erősíti önmagát. Üdítő kakukktojásokkal a honi edzőtársadalom is dicsekedhet, akik sikeres sportpályafutásuk befejeztével a medence, a jég vagy éppen a pálya széléről friss lendülettel, de még eleven játékosemlékekkel segítik sikerre utódaikat. Hogy honnan ez a sok erő? Próbáljuk együtt megfejteni! Ha valaki az iskolapadból egyenesen a katedrára ül, nincs könnyű helyzetben. Nem csupán a korábbi iskolatársak egész serege mereszti rá a kíváncsian – és talán kicsit kétkedve – a szemét, hogy mit tudhat az, aki nemrég még velük gyártotta a papírgalacsint, de a régi motoros tanárok is fenntartásokkal fogadják, hogy miért magyarázza ez másként Pitagorasz ősi tételét. Valami hasonlót élhetnek át a fiatalon edzővé avanzsált sportolók is azzal a különbséggel, hogy egy osztályénál jóval több szempár figyeli minden mozdulatukat. Na meg hogy itt nem a padból, hanem a padra érkeznek.
Új edzőgeneráció cikk pdf formátumát ITT találod!
Vissza a Megjelenéseim menüponthoz.