Sugár Tímea
A kézilabda az élete
EB arany-, VB ezüst-, valamint bronzérmes. Dolgozott együtt Németh Andrással és Mocsai Lajossal is. A legkülönlegesebb poszt abszolút ismerője, és már elég korán tudta, hogy edzőként is posztspecifikusan fog majd dolgozni annak ellenére, hogy ezt akkoriban még nem sokan alkalmazták. A sérülések megnehezítették a karrierjét, de ez sem szegte kedvét. Kapusedzőként a saját filozófiáját megfogalmazva hozott létre egy olyan képzést, aminek többek között köszönhetjük Szikora Melindát és Kiss Évát és feltörekvő fiatalként most bontogatja szárnyait Kubina Molli. Első női kapusedzőként került be a férfi magyar bajnokság legmagasabb osztályába. Így lehetne röviden bemutatni Sugár Tímeát, a kapust, az edzőt, pontosabban a kapusedzőt.
Mit jelent számodra a kézilabda?
A kézilabda az élet… Mindent a kézilabdának köszönhetek: a kiteljesedésemet, a személyiségemet, a sorsomat, a barátaimat. Nekem a teljes életemet kitölti a kézilabda.
Miért pont a kézilabda?
Ez összetett. Igazolt sportoló 13 évesen lettem, de ez onnan indult, hogy nagyon szerettem minden sportot. Egyszer voltunk egy osztálykiránduláson, ahol a fiúkkal fociztam és én voltam a kapus. Ott volt az osztályfőnököm, aki egyben a tesitanárom is volt, és a férje is eljött. A férje mondta, hogy milyen szépen „úszok” a levegőben a labdáért. Emiatt úgy döntött a tesitanárom, hogy csinál egy kézilabda csapatot, ahol én leszek a kapus. Először nem hittem, hogy lesz az egészből valami. Azonban ő betartotta a szavát és megcsinálta a kézilabdacsapatot. Ezután igazoltam 13 éves koromban a Pécsi Lepkékhez.
Voltak-e híres csapattársaid Pécsett?
Amikora Pécsi Lepke NBII és NBI/B csapatában játszottam már akkor voltak csapattársaim akik megjárták a legmagasabb osztályt, utána 17 évesen igazoltam a Pécsi MKC-hoz és indult el a kaland a legmagasabb osztályban, onnan már válogatott csapattársakkal készülhettem együtt.
Hol ragadt rád a Susu becenév?
Egészen a Ferencvárosig nekem Timi volt a becenevem. Majd a ferencvárosi időszakban adták a Susu becenevet, a Sugár névből kiindulva
Milyen érzés volt a Ferencvárosban pályára lépni?
Akkor már sokszor játszottam a Ferencváros ellen, de ott játszani mindig óriási megtiszteltetés, ugyanis fantasztikus csapattársaim voltak, amikor oda kerültem köszönni is alig mertem, nemhogy megszólalni. Németh Andrástól is rengeteget tanultam, aki edzőként megelőzte a saját korát.
Milyen volt megélni azt a nagyon komoly sérülést?
Ez nem egy sérülés volt, hanem az elsőt követte még 10 műtét. Nekem 20 évesen Debrecenben volt egy szalagszakadásom és csontfeltolódásom, ahonnan úgy toltak ki az 5 órás műtét után, hogy soha többé nem fogok tudni járni, sánta maradok és felejtsem el a sportot örökre. Ez orvosi műhiba is volt, de ennek ellenére, 5 hónap után visszatértem. 5 évig játszottam keresztszalag nélkül, majd a hátulsó szalagom is elszakadt és a folyamatos terhelésnek egyszer eljött a vége.
Ezeket a sérüléseket ma már elég jól kezelik, szerinted, ha ma sérülnél meg könnyebben vissza tudtál volna térni?
Nem gondolom ezt, talán most már több időt adnának, nem 5 vagy 3 hónap alatt térnék vissza, de nekem ez volt mindig is az erősségem, hogy minden áron játszani és segíteni szerettem volna a csapatomnak. De azon kívül rengeteget köszönhetek az orvosaimnak és a gyógytornászomnak. Egyszerűen annyira játszani akartam, hogy nem tudtam az elvárt időt kibírni a kézilabda nélkül.
A sérülés alatt fogalmazódott meg benned, hogy te edző szeretnél lenni?
Nem, akkor már rég edzősködtem, harmadikos szakközépiskolásként már megfogalmazódott bennem, hogy én kézilabda kapusedző szerettem volna lenni. De ez akkoriban nem volt elterjedve. Szakbarbár is vagyok, azt szoktam mondani, hogy én a kézilabdázáshoz nem értek, de a kapussághoz igen. A tanárképzőt is azért végeztem el, mert kapusedző akartam lenni. Nekem ez volt a célom, és 2000-től 8 éven át társadalmi munkában edzősködtem, hogy fejlesszem magam.
Ezek szerint korán felismerted, hogy a kapusedzés egy külön forma?
Igazából az elsők között voltam. 2000-ben lehetőségek sem voltak és nem is volt elterjedve a kapusedzés. Hálás vagyok a Fehérvárnak, mert a játék befejezése után megadta azt a lehetőséget, ami akkoriban nem volt gyakori, hogy a klubban a felnőtt és utánpótlás kapusokkal dolgozzak.
Van e valamilyen egyedi filozófiája a Sugár kapusképzésnek?
A test, elme és a lélek hármasának a fejlesztése áll a középpontban, hogy minden sejtünk fölött átvegyük az irányítást. A kapusság az nagyon sokrétű, és azáltal, hogy én tanárképzőt végeztem, rengeteg dolgot be tudtam építeni a módszerembe.
Azt mondják, hiány van az országban az egyéni képzésekből, te ezt az űrt töltöd be?
Klubbok nagyon sokat dolgoznak azért, hogy a legtöbbet adják a játékosoknak. De ahhoz, hogy fejlesszünk, képezzünk ismernünk kell a játékost és a neki megfelelő feladatokat kell összeállítanunk és ellenőriznünk. Azt kell megérteni mindenkinek, hogy ez egy befektetés. Hozzá kell tenni, hogy a lehető legtöbbet ki tudd magadból hozni. Kevesebb kiemelkedő egyéniség van, mint régen, de ez nem csak Magyarországra jellemző, hanem a nemzetközi kézilabdára is.
2018-ban megjelent egy szakmai könyved, tervezel hasonlót kiadni?
Igen, szeretnék még kiadni ilyen könyvet. Rengeteg megvalósulásra váró tervem van, ha több időm lenne, gyorsabban meglennék. Az a legnagyobb terv, hogy kiadjam a második szakmai könyvemet is.
Kiknek ajánlod a saját kapusképzésedet?
Először is minden kapusnak. De azzal, aki nyitott a fejlődésre, azzal én jól tudok dolgozni, megértjük egymást. Mert tudok segíteni neki, mindig elmondom az őszinte véleményemet, ez persze sokaknak nem tetszik. Mégis hiszek abban, hogy ha őszinték vagyunk, akkor tudunk fejlődni és előre lépni.
Melyik az az egy tulajdonság, amit nagyon szeretsz egy sportolóban?
Egyet nehéz kiemelni, de amit nagyon szeretek, ha valaki szeretne tanulni, fejlődni és a céljaiért megalkuvás nélkül hajlandó küzdeni.
Írta Winkler Gellért