Darcsi István, Donát Tamás
Tisztelt Olvasó! Másfél évvel ezelőtt, 2007 tavaszán úgy érezték a veszprémi kézilabdabarátok - köztük én is, mint az előd klub egykori kapusa -, hogy hét sikeres év után hét szűk esztendő következik a sportág veszprémi fellegvárában. Emlékezetes bajnoki aranyérmek és Magyar Kupa-győzelmek jellemezték abban az időszakban a csapatot, amelyet horvát mestere, Zdravko Zovko kevés híján a csúcsok csúcsára, a Bajnokok Ligája legfelső fokára vezetett. De az ezüstérem is szépen csillogott, büszke volt a királynék városa. Az együttműködés utolsó éve egy megfáradt kapcsolatról árulkodott, ezért az MKB Veszprém KC vezetői lépéskényszerbe kerültek. Ekkor a leglogikusabb és legbölcsebb döntést hozták: az eredményes, ám hosszú külföldi irányítás után magyar trénerre bízták a szakmai munkát. Ráadásul a létező legjobbra, ugyanis Mocsai Lajos minden idők legeredményesebb hazai kézilabdaedzője. Ennek ellenére nem csak a szurkolók, a hozzáértők is féltették a keretében részben átalakult gárdát. A csoportküzdelmek után a csapat elbúcsúzott a Bajnokok Ligájától, és ettől felerősödtek a szirénhangok. Mocsai mester azonban a mondásnak megfelelően jött, látott és győzött. Nem csupán a klub háza táján mindig legnagyobb becsben tartott magyar bajnoki címet szerezte vissza együttesével az örök rivális szegediektől, hanem elhódította a második számú kontinentális serleget, a Kupagyőztesek Európa-kupáját. Semmi kétség tehát, hogy új időszámítás kezdődött a veszprémi férfi kézilabdasportban, amelynek szakmai vezére nem csupán kiváló edző, hanem nemes lelkű, őszinte, becsületes ember. A szerzőpáros, Darcsi István és Donát Tamás újabb közös munkája Mocsai Lajos titkait, karriertörténetét tárja az olvasó elé, amit ajánlok valamennyi sportbarát figyelmébe.