Dancs Nóra

dancs nĂłra belĂźre.JPGNév: Dancs Nóra

Születési hely: Tapolca

Születési év: 1992.06.18.

Csapatai: Tapolca VSE, Fehérvár KC, Kispesti NKK, Budaörsi KC

Közös munka: 2007-2011 Fehérvár KC NB I. utánpótlás

Nóri visszatekintése

Tapolcán, a Balaton mellett nőttem fel, ahol általános iskolában ismerkedtem meg a kézilabdával. Gyerekkorom óta érdekeltek a sporttal, mozgással kapcsolatos dolgok. Sokféle sporttal ismerkedtem meg, de legfőképpen a labdasportokban tudtam kiteljesedni. Édesapám, nagypapám, és édesanyám is kézilabdázott, és lehetőség adódott az általános iskolánkban is kézilabda edzésekre járni, így én ezt ki is használtam. 10 éves lehettem amikor elmentem az első edzésre, ami nagyon jóra sikeredett. Bár nem akartam kapus lenni, de mivel senki sem akart beállni, (én mint legalacsonyabb a csapatból ) beálltam a kapuba, és most már úgy érzem, hogy nagyon jó döntés volt. Hozzáteszem, apukám és nagypapám is kapus volt. Hamar kirajzolódott bennem, hogy nagyon tetszik ez a sportág, és benne a kapusság is, annak ellenére hogy nagyon alacsony voltam a poszthoz (már akkor is). A méreteim azonban nem  tántorítottak el abszolút, és nagy  álmommá vált, hogy híres kapus váljék belőlem.

Teljesen megváltozott az életem, azóta hogy elmentem az első edzésre. Rengeteg versenyre, diákolimpiára jártunk, ahol sok érmet és különdíjat kaptam. A tapolcai NB II-es kézilabda csapatban védtem hatodikos koromtól kezdve, és régióválogatott is voltam. Középiskolát úgy akartam választani, hogy mellette minden nap tudjak edzésre járni, így a választás a székesfehérvári Kodolányi Középiskolára esett. Nyolcadikos koromban már jártam Fehérvárra edzésekre, Virincsik Anasztáziához és az ő csapatába kerültem először. Nagyon kemény volt az első év, nyáron napi 2 edzés volt minimum, plusz 1 héten egyszer volt kapusedzésünk is, ahol megismerkedtem Susuval. Számomra egy hatalamas élmény volt az is, hogy egy ilyen nagy múltú klubban, (akkor még Cornexi) csapatában játszhassak, nemhogy egy válogatott játékos legyen a kapusedzőm. Nagyon sokat köszönhetek neki, ő indított el engem ezen a pályán, tőle tanulhattam meg az alapokat. Aki nem ismerne, 160 cm vagyok, nem egy kapusalkat sajnos, de Susu így fogadott el engem, és az adottságaimat kihasználva tanított meg védeni.

Az edzések mellett, rengeteg olyan helyre vitt el minket kapusösszetartások alakalmával,  ahova azóta sem jutottam el.  BL-meccseken voltunk, több napos kirándulásokon, egészségügyi felméréseken vettünk részt, és még sorolhatnám. Susuval a kapcsolatom nagyon jónak éreztem, ha valami problémám volt mindig meg tudtuk beszélni, legyen az sport vagy magánéleti probléma. Az edzéseken viszont kíméletlen volt, de utólag köszönöm neki, mert csak ilyen kemény munkával juthattam el idáig. Az évek során egyre többet dolgoztunk, küzdöttünk a posztokért, de megérte. Az első évem után már az ifibe is felkerültem, holott még serdülő korú voltam, majd amikor végzős lettem felkerültem felnőttbe, ami hihetetlen élmény, boldogság volt. Ha nem is kaptam pár percnél több lehetőséget, akkor is élmény volt a keretben lenni. Érettségi után egy évet a Kispest NB I/B-s csapatában játszottam utána 2 és fél évet töltöttem Budaörsön (2014. december végéig). Már abbahagytam a kézilabdát.

Vissza a kapusokhoz